Te A párválasztás tulajdonképpen nem más, mint próbálkozás. Nem hiszek az örökké
tartó szerelemben. Nem hiszek a nagy őben. Nem hiszek abban, hogy mindenkinek
van egy ideális párja valahol ezen a bolygón. Dajka?mese. Shakespeare és
Hollywood. Csak más fénytöréssel. A teát?rális önfeláldozás, az
összejövés-megkedvelés-összeveszés-kibékülés-naplementébe utazás örök
körforgása. Soha egy kurva szót nem szól senki arról, hogy mekkora szívás
mindaz, ami az árnyékos oldalon várja az embert. Soha nem kerül szóba, hogy
összeköltözünk, soha nem kerül szóba, hogy mindenkinek be kell dobozolnia a
saját szarjait, soha nem kerül szóba, hogy ki viszi le a szemetet, hogy reggel
büdös a szám, hogy túl sokat iszom, hogy kompromisszumképtelen vagyok, hogy nem
tudok felelősséget vállalni másokért, hogy gyakran komor vagyok és
kezelhetetlen, hogy fehér lovon vágtató fekete lovagnak gondolom magam, és arról
sincsen soha szó, ha valaki önző, ha nem tudja, hogy mit jelent osztozkodni,
soha nincsen arról szó, hogy egy szociopata vagy hogy szuicid hajlamú, soha
nincsen arról szó, hogy egyébként a szülei gyökerek, hogy a gyerekkora egy rakás
szar volt, hogy képtelen kötődni másokhoz, hogy nárcisztikus, hogy igazából
emberek közé sem szabadna engedni, nemhogy egy másik ember szívét bízni rá, amit
mániákusan újra és újra összetör.