Menni vagy meghalni Horn a Vörös Liliomot nézte, olyan döbbenten, hogy nem
tudott szólni. ? Mit bámulsz?! ? rivallt rá a nő. ? Hallottad? Tudod azt a
titkot, amiért ez az egész ország fegyverben áll. Megfogtad a szerencsét úgy,
ahogy százezer ember közül egynek, ha sikerül az életben: Eredj, használd ki. Ne
mondj semmit, ne ígérj semmit. Ha úgy érzed, hogy vissza akarsz menni a hazádba,
mint gazdag ember, nem köt hozzám semmi. Eredj nyugodtan, és felejts el. Hála ne
kössön hozzám. ? Akár szerencsésen, akár szerencsétlenül, mindenképpen
visszatérek hozzád, Lys, mert szeretlek... De valamiről megfeledkeztél. Nekem
van öt barátom, akikkel jóban-rosszban szövetséget kötöttünk. És ha
megoszthattuk a légionistaélet nyomorúságát, akkor meg kell osztanom velük a
pénzt és a dicsőséget is. ? Őrült vagy! ? sziszegte a nő. ? Mi közöd ezekhez a
gazemberekhez. Akármelyik közülük szó nélkül zsebre vágná az egész szerencsét,
és fütyülne rád. ? Ezt nem hiszem, Lys. De a titok a tied. Ha nem akarod, hogy
beavassam a barátaimat, hallgatni fogok, és elfelejtem, amit ez az arab sátán
mesélt. A Vörös Liliom hosszan nézett Horn arcába. Azután bólintott. ? Igen... Ő
is ezt mondta volna... Éppen ilyen bolond, becsületes gyerek volt. Juste, comhoe
tu es... Menj és mondd el nekik. A többieket nem ismerem, Rastignac és Thillmann
ravasz, vakmerő emberek, ne félj, ők majd tudják, hogy kell ezt a legjobban
csinálni. De egy kikötésem van: én vagyok a hetedik. Neked egyedül
odaajándékoztam volna az egészet. De most már nem tudom, hogy mi lesz veled...
és az övéké ne legyen egy rész... Ne beszélj! Nem ismered Afrikát, nem ismered a
légionistát, ma az életét is feláldozza a barátjáért, és holnap, ha ideges vagy
megbolondul, leüt egy csajka főzelékért. Tudni akarok mindent! Érted? Heten
vagyunk a titokhoz. Csókolj meg!... A próféta óvjon...