Emlékezés előző életekre A hermetikus hagyomány azt tanítja, hogy a halál nem
valami különleges állapot, hanem a mindennapos mély alvás ikertestvére. Az
alvást már régóta összehasonlítják a halállal, mindössze annyi különbséget
felvéve, amennyi az álmodás és az álomtalan mély alvás között van. A tudat
csodálatosan tiszta, látásunk minden oldalra kiterjedő lesz, egyszerre elvész az
idő és tér szemléletének formája, a dolgok többé nem okozati és időrendi sorban
jelennek meg előttünk, hanem keverten. A múlt összeolvad a jövővel és a
jelennel, lehetetlenség megkülönböztetni, mi volt előbb és mi volt utóbb,
egészen bizonytalan a tér érzékelése is és ami a legfurcsább, úgy tűnik, hogyha
bármilyen helyre rágondolunk, vagy ilyesmi csak felmerül bennünk, rögtön ott
találjuk magunkat. Tulajdonképpen bizonyos szimbólumok objektiválódása, vagyis
megtestesülése az inkarnációk mozgatóeleme.