Ha reménytelen a Lehetetlen... N. Pál József gondolatainak centrumában az a
felismerés áll, miszerint a nemzet sorsa az irodalmából érthető meg igazán. Az
elmúlt száz év sorslehetőségeit számba véve esszék és recenziók sorában arra
keresi a választ, miként lehet embernek maradni a történelem szorításában,
miként őrizhetők meg a ránk hagyományozott értékek a társadalmi átalakulások, a
gyökértelenség veszélyét magában hordozó relativizmus vagy a kérészéletű
divatirányzatok sodrában. Az írásokban többek között olyan időtálló életművek
elevenednek meg, mint Ady Endréé, Móricz Zsigmondé József Attiláé, Németh
Lászlóé, Illyés Gyuláé vagy Sütő Andrásé. Nemcsak az ?ezeréves múlt? s a régi
Magyarország esett szét ama kataklizma során, hanem annak emlékezete is, amit a
költő minden idegszálával értelmesen egyben akart tartani még, messziről jőve és
messzire tartva a Hunn, új legenda lírai víziójának szándéka szerint.
Látásmódok, szemléleti formák, előfeltevések, megvertségek, szenvedélyek,
beszédmódok, végső soron érdekeltségek feszülnek egymásnak azóta ? lényegében ?
kibékíthetetlenül. Minden megesett, ami e tárgyban megeshetett, elvont
tudálékosságot és őrültségeket egyként olvashatunk akár a legutóbbi időből is,
ám hogy e nemzeti vagyonszámba menő életmű befogadásának nem segítünk evvel,
biztosan állítható. (Ady ? az irodalmi modernség és a progresszió viszonya)