Negyven év Gyere, nézz bele, hogyan zajlott ez a negyven év. Látod, amikor a
szív és az agy megroppan, amikor zörög és nyikorog a kerék, amikor gond nélkül
gördül előre egy-egy év. Látod, amikor járókába kapaszkodik, s felállni próbál a
vers, és látod, amikor a belső akaratnak épp megfelel. Látod, amikor szavakat és
rímeket keres, látod, amikor szavakat és rímeket el- és megvet. Nem bűvészkedtem
utólagosan a versekkel, hagytam, hogy maradjanak hol ügyesek, hol ügyetlenek.
Különben is, ezt ki dönti el? Én biztosan nem. Látod, hogy akarat és szenvedély,
s hogy milyen könnyen múlik el minden év. Ez az összes, azt mondom róla, s hogy
hol botladozva, hol erőre kapva, de ugyanaz a nóta van a kezdetek óta. Olyan,
mintha már nem élnék, mintha az utolsó cselekedet, a végső tett lett volna
összeállítani ezt a kötetet. Bár a negyven után még egy tízéves ciklus biztosan
lesz. Hatalmas anyag, lapozgathatod, találhatsz, és megtalálnak. Sok száj,
kisebb és nagyobb összeesküvő akar beleszólni abba, hogy ki vagy.