Duna Európa egyik legnagyobb folyója. Ez már önmagában is érdekes volna, de a
Duna ennél sokkal több. Közel háromezer kilométeres útja során tíz országot és
annál is több népet érint. Óriási hajóút, vízi sztráda. Olykor határ is. És
persze hagyomány, história, sors, kultúra. Közös sors és közös kultúra. Ovidius
és Pindarosz. A francia pokoljáró dudás, Louis-Ferdinand Céline. Esterházy
Péter, Claudio Magris, Nick Thorpe, August Strindberg és Tímár György. A
Nibelung-monda hősei, akik a világhódító Attila udvarába igyekeztek. A török
alattvalóként született szefárd zsidó, a később osztrák íróvá lett, majd
Angliába sodródott bolgár?spanyol Elias Canetti. Patrick Fermor, akinek a ködös
Albionban, miközben James Joyce Ulyssesét olvassa, a pesti Duna-korzó virágárus
lánykái idéződnek eszébe. Mindannyian Duna-utazók, és mind szóhoz jutnak Száraz
Miklós György magával ragadó esszéfolyamában. És még ki mindenki! Mikszáth,
Széchenyi, Szabó Lőrinc, Ady, Balassi? Térben és időben is izgalmas vízi
barangolásra invitálja olvasóját a szerző. Néhány ezer kilométer és néhány ezer
év. Oda vissza, fel és alá, egyszer a főmederben, máskor a mellék- vagy
holtágakon, de mindig a kultúra folyójának hömpölygő vagy csordogáló vizén.