Szent István király élete Tudom, hogy lesznek, talán sokan lesznek, a kik
csalódva teszik le e könyvet, ha azt elolvasásra méltatták. Ennyit eddig is
tudtunk - mondogatják - sőt ennél többet is. Nem fogok csodálkozni az efajta
nyilatkozatokon s nem is veszem rossz néven azokat. Előző íróink művei nyomán
némely, szent István királyról eddig hirdetett, tudományos tételek történeti
igazságokként vannak elterjedve művelt közönségünk körében s így számosan
bizonyos hiányt éreznek, ha e rég ismert, esetleg már az iskolában úgy tanult
tételeket e műben nem találják meg. Különös dolog, pedig én mégis azt szeretném,
ha e kis könyvnek érdeméül tudnák be a hiányt, mert hiszen az a több, amit eddig
tudni véltünk s ami e könyvből hiányzik, mind merő ábránd, a kései íróktól szent
István életéhez hozzá ragasztott sallang vala! S épen azért lett e könyv kissebb
másoknak szent Istvánról írt műveinél, mert nem többet, hanem csak igazat akart
mondani. Azelőtt például külön fejezetet lehetett írni a Szilveszter-bulláról és
ennek nyomán szent Istvánnak II. Szilveszter pápához való viszonyáról. Most egy
szót sem szólhatunk róla, mert kitünt, hogy e Szilveszter-bulla, bár a
legfényesebb, mégis a legértéktelenebb sallang, XVII. századbeli hamisítvány.
Azelőtt tíz darab, szent István nevében szóló oklevelet lehetett fölhasználni,
most abból négyet okvetetlenül félre kell tenni, az ötödiknek (a pannonhalminak)
hitele is pör alatt áll s így nem értékesíthető. Míg életirataiban nem tudtuk
megkülönböztetni az eredeti részeket a kései toldásoktól, jóhiszeműleg mindent
elfogadhattunk; most csak a biztos részeket. De én nem féltem szent István
dicsőségét, pályafutásának tanulságos voltát a sallangok hiányától. Nem régiben,
22 év előtt történt, hogy a pécsi székesegyházat toldalékaitól megszabadították
és eredeti alakjába megközelítőleg visszaállították. A visszaállítás előtt ebben
is többet láttak, mint most, de nem az igazi, az alapítótól emelt egyházból,
hanem a századok folyamán reá rakott, sok helyütt izléstelen, sok helyütt
kárttevő toldalékból! Ma azonban az eredeti fényébe visszaállított
bazilika-egyházat szemlélve, senki sem sajnálja azt a többet, azt a toldalékot.
Reméljük, hogy szent István élete is megtisztítva s lehetőleg eredeti vonásaiba
visszaállítva ily hatást fog kelteni s a kései sallangok után senki sem fog
sóvárogni. Épen a birálatilag megállapított történeti igazságokból tünik ki
szent Istvánnak valódi nagysága, sokféle és mégis egységes tevékenysége,
lelkének nemessége. Igy, ha lehetőleg egykorú adatok alapján nemcsak harcait,
vagy magánéletét, hanem összes, belső tevékenységét is szemléljük,
meggyőződhetünk róla, hogy nem a véletlen okozta a keresztény Magyarország
kilencszázados fönmaradását, hanem abban szent Istvánnak is főrésze volt. Szent
István fáradalmai, éles elméje, magasztos erkölcsi magaviselete idézték elő,
hogy a magyar nemzet nem kénytelenségből, hanem szivesen fogadta el a törvényes
rendet, a keresztény művelődést, a rablás helyett a munkát, az erőszak helyett a
kölcsönös felebaráti szeretetet, a lélekölő tivornyák helyett a lélekemelő
keresztény hitet. Kelt Bihar-Püspökiben, 1904. február 7-ikén, szent Romuald
napján.