A Nevada szelleme Holborn végignézett magán. Vadonatúj lovaglóbetétes
bőrnadrágja volt, fényes, sárga sarkantyús csizmája, gyönyörű, fehér szalagos,
széles karimájú, szürke nemezkalapja. Piros vadászinge fölé fehér csillagos kék
selyemkendőt kötött, de legcsodálatosabb volt fényes bőrövén függő, két Maxime
márkájú automata revolvere, úgy kifényesítve, mintha szabadnapos közlegény
lenne, akit visszazavar az őrség, hacsak hajszálnyira is rendetlen. Ugyanilyen
pedantériáról tanúskodott 7.65-ös Mauser fegyvere, amely az ülés felett függött.
Nem értette hát, hogy ilyen gondosan megválogatott vadnyugati külsővel miért
lenne nevetséges? ? Nem magyarázná meg a szavait, Trickley úr? ? A ruháján
meglátszik, hogy sohasem ült még tábortűz mellett. A fegyverei olyan újak, hogy
csikorog az ember szeme, ha rájuk néz. Azt hiszem, nem tévedek, ha felteszem,
hogy mind a két revolverével hadakozva, tíz lépésről könnyen elhibázna egy
felhőkarcolót. Errefelé az embereknek nincs idejük rá, hogy ennyit törődjenek a
külsejükkel. Aki órákig olajozza a revolverét, megnézi a helyet, ahová leül, az
vegyeskereskedő vagy porszívóügynök. Holborn felszisszent. Honnan tudja ez az
alak, hogy ő éppen porszívók miatt jött le ide a nyugatra? Eddig azt hitte, hogy
stílszerűen alkalmazkodni fog a környezethez, és szinte észrevétlenül elvegyül a
távoli nyugat farmerei között. Előbb csak barátkozik majd velük, azután
megpróbál piacot teremteni a ?Sátán? porszívónak. Erre kapott pénzt és
megbízást.