Holokauszttörténetek Én igazán a legkisebb okot sem adtam kiutasításra, hiszen
már süketségemnél és tudatlanságomnál fogva sem kerülhettem abba a helyzetbe,
hogy az állam érdekeire, a közrendre és közbiztonságra aggályos lehessek.
Alázattal könyörgöm, hogy még hátralévő pár napomat ne méltóztassék súlyosabbá
tenni kiutasításommal, ne küldjenek egy idegen országba, ahol ma már senkim
sincs; itt éltem le életemet, és itt szeretnék örök pihenőre térni. A holokauszt
minden egyes magyar állampolgár részvételével történt: mindenkinek volt a
zsidótörvények által érintett szomszédja, barátja vagy üzletfele. Az átlagember
esetében a felelősség elhárítására szolgáló parancsra tettem megfogalmazás
megfelelője a nem is tudtam róla. Klacsmann Borbála könyve ennek a kényelmes és
megszokott elbeszélésnek minden elemét megkérdőjelezi, és konkrét eseteken
keresztül mutatja be, hogyan nyilvánította a magyar állampolgárok egyik része a
másikat minden következmény nélkül másnak. (...) Azt, hogy mi hangzott el és
milyen döntések születtek az ebédlőasztaloknál a gőzölgő levesek felett vagy a
befüggönyözött szobák sötétjében, melyeknek hatására (...) kérvényeket,
beadványokat tettek egyes állampolgárok más állampolgárok ellen, nem tudjuk,
csak sejthetjük. De ezeknek a döntéseknek az írott forrásai megmaradtak, és
rájuk épül ez a könyv. A kapzsiság és a bizonyosság, hogy meg lehet úszni, sok
tízezer magyart késztetett rá, hogy mások kirablása és halála árán javítson
anyagi helyzetén. (Részlet Pető Andrea előszavából)