Ady stoplisban Magyarórán nem tanítják, az irodalomtörténet pedig alig-alig
tartja számon a huszadik század klasszikus magyar íróinak meccseit, futballról
szerzett benyomásait, pedig az utókorra maradt személyes történeteik, színes
anekdotáik vagy éppen sarkos megállapításaik páratlanul izgalmas
olvasmányélményt kínálnak. Kevesen tudják, hogy a száz éve elhunyt Ady Endre
1899-ben Debrecen első csapatában futballozott, József Attila alighanem az
Aranycsapat-edző Sebes Gusztáv édesapjáról mintázta Csoszogi, az öreg suszter
alakját, Rejtő Jenő pedig a torinói olasz?magyar kedvéért nászútját szakította
félbe. Juhász Gyulát a Szegedi Bástya meccsbérlettel és belépőjén költőhöz
méltatlan helyesírási hibával ajándékozta meg (?álandó szabadjegy?), Karinthy
Frigyes a Nemzeti Sportnak elfeledett csatármúltjával büszkélkedett, Radnóti
Miklós pedig 1938 nyarán baráti társasággal napozva hallgatta a magyar
válogatott vb-meccsének rádióközvetítését. És ez csupán néhány villanás az
irodalmi futballsztorik gazdag világából... ?Egy délután szabadság, egy
ordításnyi szabadság. Ebben a tikkadt, fáradt, elkínzott magyar életben, ahol
mindenki nyaka körül érzi a selyemzsinórt...? ? ragadta meg a szurkoló
lélektanát Márai Sándor, és hozzá hasonlóan kora szinte valamennyi fajsúlyos
írója véleményt formált a tízes-húszas években már megkerülhetetlen társadalmi
jelenségről, a labdarúgásról. Csillag Péter kötete huszonöt klasszikus magyar
író és költő futballal kapcsolatos élményeit dolgozza fel a Nemzeti Sport
hasábjain 2015 óta futó cikksorozata alapján.