A gyógyító kristályok ereje Az egyiptomiak kiváló mesteremberek voltak, és
kifinomult érzékük volt a színekhez. Az ékkövek és a kövek iránti érdeklődésük
valószínűleg az okkultizmusból fakadt, aminek köszönhetően amulettként és
díszként is használták őket. Nők és férfiak is viseltek talizmánokat a testük
bármely olyan részén, amit sebezhetőnek vagy kevésbé szépnek véltek. Kövekből és
aranyból készítettek szkarabeuszt, sólymot és más figurákat a gonosz erők és a
balesetek elleni védelemül, illetve a jó szerencse érdekében. A vadállatok
szarva és agyara, valamint a ragadozó madarak karmai ? a valódiak, nem a
másolatok ? misztikus tulajdonságokkal bírtak a számukra, az ékszerek, amulettek
formáját pedig az határozta meg, hogy óvó célból viselték őket, habár az ékkövek
a gazdagságot és a társadalmi rangot is szimbolizálták, és kétségkívül a vonzerő
növelése érdekében is viselték őket. Ha a kövek kedvező hatásokat gyakoroltak az
emberre, akkor nem szabad elfeledkeznünk az istenek díszeiről sem. Szobraikon a
szentélyeikben bemutatott napi szertartások részeként cserélődtek a ruhák és az
ékkövek. A halottakat is a legkiválóbb kövekkel borították túlvilági útjukra.
Még akkor is vele temettek egy egyszerű gyöngyfűzért, ha az elhunyt alacsonyabb
rangú volt. Úgy tűnik, hogy a megfelelő információk birtokában az ember kövek
egész sokaságát gyűjthette össze ellenségei, a betegségek vagy a vadállatok
támadásának elkerülése, vagy a segítő erők elnyerése érdekében.