Saját utakon Lánynak születtek, de meg sem fordult a fejükben, hogy emiatt be
kellene érniük a fiúkénál szűkebbre szabott lehetőségekkel. Ha kellett,
elfogadták, hogy csak függöny mögé rejtve vehetnek részt az egyetemi
előadásokon, hogy kigúnyolják őket a férfiak, hogy álruhába kell bújniuk, hogy
megállás nélkül gyereket várnak, mégsem tévesztették szem elől a céljukat. Nem
mindig jártak sikerrel, de soha nem adták fel. Tanítottak, írtak, festettek,
muzsikáltak, gyógyítottak, dolgoztak. Valóban a saját útjukon jártak,
rendíthetetlenül és bocsánatkérés nélkül. A kötet lapjain tizenöt nő portréja
bontakozik ki, az 1500-as évek elejétől az 1800-as évek közepéig. Olyan
személyiségeké, mint Katharina von Bora, Luther felesége és a reformáció
legtehetségesebb topmenedzsere; Anna Maria van Schurmann, a 17. századi Európa
legokosabb asszonya; Maria Sibylla Merian, a rovartan tudományának megalapozója
és lélegzetelállító illusztrációk alkotója; Johanna Schopenhauer, az első
sikeres hivatásos írónő; vagy épp a rézrozsdazöld festéket termelő montpellier-i
nők, akik a 18. században felszámolták a két nem fizetése közötti bérszakadékot.
A modern női történetírás szerint Anna Melanchthon élete azt példázza, hogy a
szellem szabadságát hirdető, az embert önállóan dönteni és gondolkodni képes
lénynek tekintő humanizmus kizárta a nőket abból, hogy ennek az ideálnak
megfelelően éljenek és válasszanak hivatást. Annát, aki a képzettségénél és az
adottságainál fogva feltehetően legalább annyira alkalmas lett volna
professzornak, mint a férje, még csak hallgatónak sem vették volna fel. Az első,
német egyetemen doktoráló nő (és egyben az első német orvosnő), Dorothea
Christiane Erxleben, 1754-ben Halléban kapta meg a diplomáját, miután Nagy
Frigyes porosz király felszólítására az egyetem kénytelen volt levizsgáztatni
őt. Ám ő sem hivatalos medikushallgatóként, hanem orvos édesapjától sajátította
el a szakmája elméleti és gyakorlati tudnivalóit. A társadalmi elvárások és a
biológiája foglyaként Anna Melanchthon soha nem tudta bebizonyítani, mire lett
volna képes, ha akadémiai karriert futhat be. MÖRK LEONÓRA író, újságíró,
szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a
Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. A regényeiben megszokott módon a
Saját utakon lapjain is fordulatos kultúrtörténeti utazásra hív, ám ezúttal
kitalált alakok helyett valós múltbeli személyiségekkel.