A Nibelung-lakópark Térey János nagy ívű verses drámatrilógiája, az életmű egyik
mérföldköve, 2004-ben jelent meg, azóta emlékezetes színházi előadás és ennek
nyomán film is készült belőle a Krétakör társulatával, Mundruczó Kornél
rendezésében. A drámai költemény második kiadása tizenhét év után a szerző
életműsorozatában lát napvilágot. Térey, akinek közvetett, ám roppant intenzív
tapasztalatai vannak a XX. század kataklizmáiról, az ezredvég történéseinek
pedig szemlélő tanúja, szintén mitikus területre, az EU szívébe (Rajna-Wormsba,
mely tulajdonképp Majna-Frankfurt) vezeti el a magyar olvasót, és e mitikus
tájban az úgynevezett vállalkozói szféra csúcsfigurái maguk is mítoszhősökké
stilizálódnak fel. Ez a mítosz azonban a mi korszakunkról, a jelenkori hatalmi
struktúrákról és döntéshozatali mechanizmusokról szól, a Lakópark és a Toronyház
mítosza - írta a kötetről Márton László. A tompa moraj már az összeomlás Előjele
volt... Aztán jött a szélvész: A végrobajlás légörvényt kavart; Rengett a föld,
acél, üveg csörömpölt, A por mindent, de mindent elborított, És aztán síri csönd
lett. Valahányan, Akik csak ott álltak a közelemben, Azt kérdezték: Mi van itt?
mi van itt? Mondtam nekik, hogy a pokol van itt.