Én, Tamara Tamara ?empickát mindenki ismerte, aki az 1920-as és ?30-as évek
Párizsában alkotott: Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco
Chanel, Marlene Dietrich. Az első női világsztár volt a művészek közt, akinek
élete egy regény lapjaira kívánkozott: ezt a kötetet tartja kezében az olvasó.
Extravagáns, zseniális festő volt, és az egyik legbátrabb nő a korban. Nem
tagadott meg magától semmit, az alkotást inspiráló szerelmi hódításokat, sőt a
bódítószereket sem, és könnyen oldozta fel magát a bűnök alól. Fu¨ggetlenségével
számos sebet ejtett szerettein, művészetéért gyakorta komoly áldozatot hozott,
ami olykor őt is összetörte. Grzegorz Musia?, a lengyel irodalom
megkeru¨lhetetlen figurája végigkövette Tamara életútját. ?empicka Mexikóban, a
Popocatépetl vulkán lábánál fekvő Cuernavaca telepu¨lésen töltötte élete utolsó
évtizedét. A szerző itt kötött szoros barátságot Victor Contreras mexikói
szobrásszal, aki Tamara társa volt az életben, és alkotói hagyatékának örököse.
Azt is lehetővé tette, hogy Musia? a festő házában, kedves tárgyai között
lakjon. Az 1920-as, ?30-as évek Párizsa betekintést enged az ellenállhatatlan,
dekadens, pezsgő művészvilágba, hogy rajta keresztu¨l jobban megismerju¨k a
kubista és art deco művek, valamint alkotóik belső vívódásait, vágyait és a
művészetek iránti rajongásunk eredetét. Idézet a könyvből: ??hogyan győzzem meg
ezt a zu¨llésben és luxusban tobzódó tömeget, amely elözönli a bulvárokat a
hiúság világának fővárosában, hogy éppen nekem, a járda szélén lépkedő, mindenki
számára ismeretlen lengyel nőnek, akit tizenvalahány hónapja képen törölt egy
csekista, aztán megerőszakolt egy alkoholista kokainfu¨ggő, és aki
lótetemszeletet evett reggelire egy olyan városban, amelyet feldúltak a
bolsevikok, akiket itt imádtak ? éppen nekem van olyan tehetségem, amilyen
korábban senkinek sem volt, hmmm? Artemisia Gentileschi óta?? És véghez viszem
azt, amit megígértem a szép Antoniónak Firenzében: megváltoztatom ezt a kort.
Nem ők diktálják nekem a ritmust, hanem én nekik.?