A ház egy szerelmi vallomás Drága Aino! Sajnálom a reggeli viselkedésemet, ugye
megbocsátasz és megértesz - te a nehéz dolgokat is megérted -, és tudod, hogy az
irántad érzett szerelmem olyan mély és vad, hogy néha ilyen formákat ölt.
Reggeltől estig csak rátok gondolok - a szent családra -, az egyetlen édes,
bölcs emberekre a világon, este mindig látom magam előtt fényes, furcsán szép
fejedet, és úgy érzem, mintha csendesen simogatnálak. Mindenhol csókollak, drága
Aino. Csókold meg szegénykéket az apjuk helyett. A te Alvarod Drága Papim! Én
vagyok a legboldogabb ember a világon, hogy ilyen otthonom lehet, ilyen
csodálatos gyerekeim és ilyen csodálatos, veled közös szakmám and such a love.
Hogy is juthat ennyi minden egyvalakinek osztályrészül? Ennek ellenére
mostanában egy kicsit lehangolt vagyok. Borzasztóan fogsz hiányozni, a
jótanácsaid, az optimizmusod, a reggelek odafent a folyosón és az esték
melletted. Aino Amikor a közkedvelt svéd bútoráruházból hazavisszük a
jellegzetes karosszéket, gondoljunk arra, hogy annak kényelmét és látványát egy
finn házaspárnak köszönhetjük, akik a lakott tér fogalmát az épülettervtől a
poharakig egységes műegészben képzelték el. Anvar Aalto nem csupán a huszadik
század egyik legnagyobb hatású építésze volt, hanem Aino Aaltóval együtt
átformálta az európai közízlést. Életükről, közös munkájuk szépségeiről és
bonyodalmairól keveset tudhattunk eddig, de most a házaspár hagyatékában rejtőző
levelezéséből feltárul szerepük a két háború közti korszak művészeti
mozgalmainak világában, Le Corbusier, Moholy-Nagy, az amerikai modernisták és
mások társaságában. Az unoka által összeállított, gazdagon illusztrált kötet
ugyanakkor egyfajta elégtétel is Ainónak, a feleségnek, akinek munkásságáról
mindig méltatlanul kevés szó esik.