Két utazás Erdélyben Tudnivaló, hogy Erdélybe semmiféle nyomtatványt, írást,
napilapot nem lehet bevinni, könyvet végleg nem. Utoljára nagyon megtáncoltattak
a vámon a magyar vámosok. Ezelőtt hat vagy nyolc héttel, május végén mentünk
Zolival és Marival a csíksomlyói búcsúra, Vízaknára és aztán Kolozsvárra. Akkor
még az autó kerekét is leszerelték, úgy kellett ugráltatni a földhöz vágva, hogy
nincs-e benne valami - és közben a foguk között odasziszegték, hogy könyvet ne,
azt tudhatják, hogy nem szabad! Polcz Alaine életének meghatározó helyszíne volt
Erdély, ahova idősebb korában is rendszeresen visszajárt, hogy látogassa és
segítse, támogassa az ott élőket. Jelen kötet két ilyen út krónikáját
tartalmazza, melyek a Ceau?escu-rendszer végnapjainak Romániájába kalauzolják az
olvasót. Az első utazás során a szerző Vízaknára, gyermekkora helyszínére
látogat, ahol találkozik rokonaival, barátaival. A második út célja Kolozsvár és
Kide, a fiatalság helyszínei. A két útleírásban Polcz Alaine a rá oly jellemző
bölcsességgel és szeretettel, emberismerettel és remek megfigyelőképességgel
mutatja be az ott élő embereket, a Ceau?escu-korszakban egyre
elviselhetetlenebbé váló Romániát, és azt, hogy Erdélyben bár több a szenvedés,
az emberek melegebbek és igazabbak, mint Magyarországon.