Sympathy for the Drummer - Mit tudott Charlie Watts? A Rolling Stones történetét
pályafutásuk évtizedei alatt számtalan könyv és dokumentumfilm dolgozta már fel,
de többségük a színpadon is mindig reflektorfényben álló frontemberekre
fókuszált. A zenekarok dobosaira általában kevés figyelem irányul, és fokozottan
így van ez, ha a dobos szótlan, visszahúzódó típus, mint a két éve elhunyt
Charlie Watts volt, akinek botrányoktól mentes magánélete a bulvársajtót sem
érdekelte. És mégis: ki ne tűnődött volna már el azon, hogy milyen ember lehet
az a szerénynek és kedvesnek látszó fickó a sztárok mögött? E könyv szerzője
maga is dobos, aktív zenész, aki mindig is a hátsó sorból figyelte a színpadi
eseményeket, ezért tapasztalatból tudja, hogy gyakran éppen a dobos
lélekjelenléte menti meg a szétesőfélben lévő zenekart. Charlie Watts életét is
úgy mutatja be, mint aki a Rolling Stones botrányoktól hangos története során
akkor is az összetartó erőt jelentette, amikor Jagger és Richards éveken át
jóformán szóba sem álltak egymással, a másodgitáros nagyon jól elvolt a maga kis
világában, a basszusgitáros pedig gyakran távollétével tüntetett. A szerző
szakemberként rávilágít azokra az apró technikai fortélyokra is, amelyek
egyedivé tették Watts dobolását, aki a jazz világából érkezett a rock 'n'
rollba, és mind szerényen összeállított hangszerét, mind játékstílusát tekintve
megmaradt jazz-zenésznek akkor is, amikor a Stones stadionokban lépett fel.
Élvezetes Stones-könyv a banda legszófukarabb tagjának szemén és ritmusán át.
Végre valaki a dobost is kellőképpen értékelte. Larry Sloman Charlie Watts
megátalkodott jazzrajongó volt, aki nem igazán kedvelte a rock 'n' rollt, és
akit hidegen hagytak a drogok, mégis találkozott velük, mikor összekerült a
Stones-zal. Az a képessége, ahogy a szakadt bluest, a lepukkant countryt és a
szennyes hard rockot ugyanolyan feszesen tolta, nélkülözhetetlenné tette őt a
bandában. A legnagyobb rock 'n' roll banda nem létezhetett a legnagyobb rock 'n'
roll dobos nélkül.