Kafka utolsó pere Franz Kafka 1924-ben a halála előtt arra kérte legjobb
barátját, Max Brodot, hogy minden hátrahagyott írását égesse el. Max Brod
elárulta ugyan barátját azzal, hogy nem teljesítette kérését, ám megmentette az
utókor számára a 20. század egyik legnagyobb írójának legfontosabb műveit. Ezért
a hagyatékért kezdődött nyolcvan évvel később Izraelben egy hosszan elhúzódó
pereskedés Izrael Állam, Németország és egy nő között, aki sosem találkozott
Kafkával és akinek kalandos úton került birtokába ez a felmérhetetlen értékű
kincs. Kié Kafka? Izraelé, mert zsidó volt, annak ellenére, hogy sosem járt ott,
és még egy utca sincs róla sehol az országban elnevezve? Vagy Németországé, mert
német nyelven írt, annak ellenére, hogy húgai a hitleri rezsim áldozataiként
haláltáborokban tűntek el? Miképpen lehet biztosítani, hogy valóban mindenki
számára hozzáférhető legyen? Benjamin Balint egy oknyomozó újságíró és egyben
egy értő irodalomkritikus szemével tárgyilagosan, többféle nézőpontból tárja fel
egy prágai születésű, a németet anyanyelvének tekintő izraeli nő és két olyan
ország jogvitáját, amely saját viharos múltjának feledtetésére is próbálja
felhasználni egy olyan író irodalmi hagyatékát, aki egyetlen szépirodalmi
művében sem jelölt meg konkrét helyszínt. A könyv széles képet nyújt a második
világháború előtti Prága szellemi életéről, a születőben levő Izrael Államról és
megismerjük Max Brodot, a hihetetlenül termékeny, a maga korában közismert, ám
kevéssé tehetséges, Izraelbe kivándorolt prágai írót, akire ma már senki nem
emlékezne, ha valóban megtette volna, amire barátja kéri. Franz Kafka
(1883-1924), a huszadik század egyik legjelentősebbnek tekintett írója német
anyanyelvű prágai zsidó családban született. Írásait - amelyek nagy része
befejezetlen és csak halála után, részben barátja, Max Brod szerkesztésében
jelent meg - az európai irodalom legnagyobb hatású műveiként tartják számon.
Legismertebb művei közé tartozik regénye, A per, amelyre ennek a könyvnek a címe
utal.