Nixon nem tud lépcsőzni Bakos Gyöngyi rövidtörténetei napjainkban játszódnak,
zömmel Budapesten, de akadnak olyan novellák is, melyekben a hősök Pozsonyba
vagy Bécsbe utaznak. Míg más novellistáknál a karakterek vágynak az utazásra,
addig Bakos Gyöngyi figurái sokszor inkább csak tervezik az utazást, sakkoznak a
variációkkal, mérlegelik a következő lépést, ízlelik a lehetséges megszólalást.
Akár azt is, hogy egyáltalán megszólaljanak-e. Hétköznapinak tűnő, mégis
furcsává váló élethelyzetekben találkozunk velük: meglátnak egy ismeretlen
embert az utcán, találkozóra hívnának valakit, várják a futárt, odaadnak egy
könyvet, inget válogatnak. Ezekben a történetekben sokszor az lesz fontos, hogy
mit nem árul el az elbeszélő: titkok, elhallgatások vagy éppen félig kimondott
szavak lesznek lényegesek. Ahogyan a szerző izgalmas bemutatkozó kötetében
(Nyolcszáz utca gyalog, 2020) is titkos főszereplő volt Budapest, úgy a Nixon
nem tud lépcsőzni lapjain is nagyon fontos lesz a főváros, ahol ugyanúgy
lehetséges a találkozás, mint az elrejtőzés, akár önmagunk elől is. Mindehhez
fanyar irónia, hűvös humor és mindezt ellensúlyozó zsigeri empátia társul.