Harlekin milliói a világon egyetlen dolog számít, a szerelem, a boldogtalan
szerelem Ő olyan volt, mint az Ezeregyéjszaka. Mesélt, hogy éljen. Mesélt az
ezeregy éjről, és aztán mesélt az ezerkettedikről is, amiről ezeregyszer
hisszük, hogy nem, még nem most jön el. (Háy János) Az egykori grófi kastély
hatalmas homlokzati óráján öt perc múlva fél nyolc. Reggel, délben, este, évek
óta mindig. Szomorú mementó, a kastély ugyanis történetünk idején öregek
otthona, és a legtöbb öregember este fél nyolc körül hal meg. Memento mori.
Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan lepereg az élet - jegyzi meg a
narrátor, a hajdan sugárzó szépségű és szertelen Maryska, aki most maga is az
otthon lakója. Sokáig azzal áltatta magát, hogy az öregség csak másokat érint,
neki addig még rengeteg dolga van a világban, és hogy szemérmesen szerelmes
Francinján sem fog az idő... Csakhogy Francin közben magának való nyugdíjas
lett, az agyoncsaphatatlannak hitt Pepin bácsi járóképtelen, az ő szépsége pedig
már csak belülről sugárzik. A Harlekin milliói Bohumil Hrabal kisvárosi
trilógiájának, a Sörgyári capricció-nak és a Díszgyász-nak a harmadik kötete.
Elégia szerelemről és halálról. Rezignált sorait szomorkás bölcsesség, szelíd
irónia, derűs nosztalgia hatja át. És feltétel nélküli életszeretet. Mi lesz
avval a szerelemmel... - suttogja Pepin bácsi a halálos ágyán. Mi lesz?