Az elbeszélő önkénye A Párizsban élő Karátson Endre egy elhallgatás gyanús
csöndjét töri meg új novelláskötetében. Játékosságból? Kihívásból?
Kíváncsiságból? Hogy is van az, hogy míg az európai közéletben egyre inkább a
leghangosabb szó a döntő, az irodalomban, ahol a legerősebb szó mindig azé, aki
ír, az író e kiváltsággal ugyan kényére-kedvére élhet, de önkényével hencegnie
egyáltalán nem ildomos? Ha éppen elbeszélő, hallgatólagosan szabja meg a
történet menetét.