Állami boldogság I. Bartos Tibor (Újpest, 1933-Budapest, 2010) tanulmányait az
Idegen Nyelvek Főiskoláján végezte. Az 1950-es években többek között az újpesti
cigányság nyelvének tanulmányozásával, meséik gyűjtésével foglalkozott, majd
1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. Műfordítóként számos
alkotást ültetett át angolból. Ezzel párhuzamosan szenvedélyesen gyűjtötte a
magyar nyelv szinonimáit, ezeket csoportosította és láncokba rendezte. Kutatásai
eredményeként 2002-ben jelent meg Magyar szótára. Büszkén vallotta, hogy nem
hajolt meg a kommunista hatalom előtt, és nem vette igénybe az ideológiailag
betagozódott íróknak biztosított előjogokat. Trilógia első kötete. Réz Pál
gondolatai az Állami boldogság kéziratának olvasása után: ?A szöveg (...) erős,
üdítő, remek olvasmány. Elsősorban talán nem is azért, mert annyi érdekeset és
gyakran érvényest mond a kor irodalmi, szellemi, kiadói életéről, és mert Bartos
jobbára rosszindulatú, eleven, mulatságos crayonokat rajzol ismerőseiről, hanem
hol természetesen áradó, hol eltökélten kigyúrt eredetiségéért és mindenekelőtt
olykor erőteljes és érzékletes, máskor rafináltan formált, tudós, mindig
lendületes nyelvéért.?