Szökőév Talán ritka, de igaz történet. Két fiatal fiúról szól, mindketten
Szegeden érettségiztek, a háború miatt rövidített 1943?44-es tanévben. Az
érettségi tablón még nem viseltek sárga csillagot. Tizennyolc évesen kapták a
behívót munkaszolgálatba, még nem volt idejük kamaszból felnőtté válni. Addigra
megtanulták, amit az iskolai oktatás megkövetelt tőlük, matematikát, fizikát,
kémiát, latint, németet, de fogalmuk sem volt arról, mi zajlik körülöttük a
valódi világban. Pedig az az év még a zaklatott huszadik századnak is
legrémségesebb éve volt. A rémségekből két hősünknek is kijutott. Munkatáborok,
erőltetett menetek, fogság, hadbíróság? Ez az írás mégsem csak arról szól,
milyen kalandosnak is nevezhető módon élte túl a nevezetes ?szökőévet? a két
barát ? egyikük maga a szerző. Hiteles krónika ez a háború végéről, a magyar
holokausztról, jókról, rosszakról, közömbösökről és a mindenen túljuttató derűs
életerőről. A szerző több mint fél évszázada távol él Magyarországtól, elismert
nevet szerzett a tudományos életben, de ezzel az életrajzi regénnyel még
tartozott önmagának, barátainak és kortársaknak