Szabadság, Egyenlőség, Testvériség Sir James Fitzjames Stephen (1829-1894) brit
jogtörténész, bíró, jogtanácsos és politikai gondolkodó volt. Ismert munkái közé
tartozik A büntetőjog általános látképe Angliában (A General View of the
Criminal Law of England, 1863), A büntetőjog története Angliában (A History of
the Criminal Law of England, 1883). Legismertebb és legnagyobb hatású műve a
Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberty, Equality, Fraternity, 1873), amely
Fitzjames Stephen politikai filozófiáját tartalmazza, elsősorban John Stuart
Millnek A szabadságról (On Liberty, 1859) című műve kritikájaként jelent meg. A
Szabadság, Egyenlőség, Testvériség Stephent a viktoriánus kor legfontosabb
konzervatív szerzőjévé tette. Disraeli mondta róla 1881-ben: Nagyon nagy kár,
hogy Stephen bíró, lehetne a jövő Konzervatív Pártja vezetője. Stephen
konzervatív felértékelésének forrása a Mill-kritikája kapcsán kifejtett nézetei:
ezek a közéletben divatos jelszavak nem pusztán betarthatatlanok, de a
megvalósításukra törekvés okozza a modern kor sajátos gondjait. A modernekre és
Millre jellemző a dogmatizmus a politikai-erkölcsi cselekvés terén. Így remélik
azt, hogy egy egyszerű jelszó vagy elv alapján a rendezett szabadság problémáját
meg lehet oldani. Az utópikus liberális vagy szocialista remények kritikájának
sarokköve a kényszer szükséges volta, felszámolhatatlansága melletti érvelése. A
kormányzás és törvényhozás realista felfogása a kényszer prudens és erkölcsös
használatát jelenti, és mivel nem lehet hatalom- és kényszermentes élet, nem
lehet politikamentes élet sem. Érvelése korunkban a Hart-Devlin-vitában kapott
nagy hangsúlyt, mivel szerinte az erkölcsi korlátozás indoka nem csupán a
közvetlen károkozás lehet, hanem a többség akarata, akinek joga van eldönteni,
hogy milyen erkölcsi környezetben kíván élni