A természettudományos és a teológiai megismerés modelljei Olyan posztateista
korban élünk, amelyben a természettudományos gondolkodásból fakadó istentagadás
már nem egyszerű intellektuális kérdés, sokkal inkább alapmagatartás. Napjaink
szédítő ütemben gyarapodó tudományos ismeretei világképünket alapjaiban
átformáló elméletekké válnak, ideológiai, filozófiai, sőt vallásos eszmeként
jelennek meg és terjednek szinte észrevétlenül, újfajta kihívások elé állítva a
keresztény teológusokat. A tudományos ateizmus azonban sokszor hamis istenképpel
rendelkezik, ezért nem a kereszténység által vallott és tanított Istent tagadja,
hanem egy, a korszellemnek megfelelő ál-istent utasít el, melyet a
kereszténységnek tulajdonít. A hamis istenkép leleplezése és a kereszténységnek
tulajdonított téves isteneszme kiigazítása igen fontos feladat, nehogy
széleskörűen elterjedjen és a keresztény Istennel egyező fogalommá emelkedjen. A
könyv célja a tudományos világképből táplálkozó ateizmus kritikai elemzése,
valamint a tudomány és a vallás lehetséges érintkezéseinek vizsgálata: Milyen
eszmecserét folytathat a teológiai értelemben vett hit a természettudomány
dinamikus világképével? Megfelelnek-e egyáltalán a teológia válaszai az új
tudományos eredmények kihívásainak? Ezekre a kérdésekre nincs egyszerű válasz,
de a fizikai világ működésének tudományos igényű megértése minden teológus
számára értékes - ennek szellemében született e könyv.