Csernobil és a magyar média 1986. április 26-án a kora hajnali órákban emberi
hiba következtében felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. Nagy
mennyiségű radioaktív sugárzás jutott a levegőbe, amely néhány órán belül
beszennyezte szinte a teljes európai kontinens légterét, így Magyarországét is.
A lakosságot azonban nem tájékoztatták időben a katasztrófáról és várható
következményeiről. Mit tudott az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt
vezetése a robbanásról? Mikor értesült először a magyar lakosság a
katasztrófáról? Milyen rejtjeltáviratok érkeztek Moszkvából? Milyen döntéseket
hozott a magyar válságstáb? Veszélyben voltak-e a május 1-jei felvonulás
résztvevői? Hogyan kerültek be a Magyar Rádió híreibe titkosított nyugati hírek?
Tudott-e élni a Magyar Televízió a vizuális kommunikációs előnyével? Hogyan
reagált a magyar közvélemény a krízis kezelésére? Mit árul el Csernobil a
Kádár-kori médiarendszerről? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ
kapunk Boldog Dalma Csernobil és a magyar média című könyvéből. A szerző eddig
feltáratlan vagy korlátozottan hozzáférhető pártpolitikai dokumentumokat,
közvélemény-kutatásokat, tévéfelvételeket, rádióadásokat és sajtócikkeket
vizsgálva azt mutatja be, miként alakult a magyar hírközlés a csernobili
atomkatasztrófa utáni első három hétben, és hogyan reagált a társadalom. Az
MSZMP hivatalos dokumentumai segítéségével azt is rekonstruálja, mit tudott a
magyar pártvezetés, és milyen politikai iránymutatással zajlott a válság hazai
kezelése. Láthatóvá teszi, hogyan reagált a magyar média erre a váratlan
helyzetre. Az újságírói gyakorlatok feltárásával pedig rávilágít arra is, hogy
miként működött a Kádár-korszak médiája a gyakorlatban, és hogyan lehetett
tágítani a szovjet-kommunista sajtómodell kereteit.