Hadd forogjon a nagyvilág Senki sem zuhan félútig. Egy késő nyári hajnalon, 1974
augusztusában Alsó-Manhattan népe hitetlenkedve bámul a magasba, a nemrég
felépült Ikertornyokra. Egy furcsa alak szökell a két torony között kifeszített
drótkötélen, 400 méterrel a föld fölött. Eközben Bronxban, ahol mindennapos a
zavargás, az erőszak és a gyújtogatás, Corrigan, a radikális ír szerzetes
igyekszik segíteni a helyi prostituáltakon, ám saját démonaival is meg kell
küzdenie. Egy Park Avenue-i lakásban anyák gyűlnek össze, hogy Vietnámban
meghalt fiaikat gyászolják, de még fájdalmukban is ellentétek feszülnek köztük.
Lara, a fiatal festő országúti baleset helyszínén találja magát, s ettől saját
élete is felborul. Tillie, a harmincnyolc éves nagymama tinédzser lánya mellett
strichel, és nem csupán a családjáról akar gondoskodni, de bizonyítani szeretné,
hogy ő is ér valamit. Minél többet dolgoztam rajta, annál jobban kezdett
érdekelni az utca embere - azok, akik a föld fölött egy centivel járják
kötéltáncukat. Sokat kutattam, milyen volt New York 1974-ben. A katonák
hazatértek Vietnámból. A város a csőd szélére jutott. A művészek kételkedtek
önmagukban. Az igazságszolgáltatás omladozott. És ahogy egyre jobban felfedeztem
a város múltját, úgy tárult fel a jelene is - írja a szerző 2009-es regényéről,
amellyel ugyanabban az évben elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat.