Karamellás kétszersült Völgyi Anna kötete nem egy furcsa ételkülönlegességeket
taglaló szakácskönyv, hanem egy szellemes, fiatalosan könnyed, néhol borúlátóan
romantikus történet, amely a főhőst kíméletlenül szembesíti a rossz döntéseivel.
Csongor elmeséli, hogyan ingázott a város és az agglomeráció, az egyetem és a
borozó, költészet és valóság, szerelem és társtalanság között. Megtudjuk, hogy a
versek mindent képesek helyrehozni és elrontani. Láthatjuk, hogy múzsának lenni
sem könnyű, és egyáltalán: hogy lenni néha nehéz. Vajon a tragédiák közelebb
hoznak két embert egymáshoz vagy szétszakítják őket? Milyen ízű a karamellás
kétszersült? A regényben ezekre a kérdésekre is választ kapunk. ?Vér száguldott
a fülemben. Fénykarikák, sodrás. Lehúzott egy örvény. Nehéz voltam, mint egy
kődarab, talán megállt a szívem. Hínár csavarodott a lábszáramra, egyre
mélyebbre merültem. A víz alatt mintha Bori közeledett volna ? megragadta a
karom, felfelé indultunk. Sötét hullámok a felszínen, látóhártya-égető napfény,
fehér, vizet simítgató karjaink. Bori egyik tincse vízcseppektől fénylő nyakára
tapadt, ázott pólója alatt a húsába vágott a melltartópántja. Elfáradtam, az
Achilles-inamon felkúszó nyilallások pedig egyre azt sugallták, hogy sok lesz
lassan a jóból.?