Összezárva Ugye, tudod, hogy én ezt még senkinek nem mondtam el? Mindaz, amit
elmesélek, soha nem történt volna meg, ha négy hónappal a bérelt lakásba való
beköltözésem után nem üt be a járvány, amely hosszú időre rám reteszelte a Völgy
utcai ház kapuját. Olyan volt az egész, mint valami rossz álom, csak ez most nem
akart véget érni. Egyik napról a másikra drámaian megváltozott az életem. Hetek
teltek el, hogy nem érinthettem meg senkit. Egyre kétségbeesettebben vágytam egy
emberi test közelségére, egy leheletre, egy pillantásra. A puszta jelenlétére
valakinek. Nem tudom, melyik pillanatban tudatosult, hogy valami nagyon fontos
átalakulás indult el, nemcsak bennem, hanem a világban, és átírhat mindent, ami
eddig történt. A felismerés, hogy örökre vége a megszokott életemnek,
észrevétlenül kúszott be a bőröm alá. Összezárva, négy magányos nő és egy
véletlenszerűen odavetődött férfi, akik szándékuk és akaratuk ellenére kerültek
olyan helyzetbe, amelyben az egymásra utaltság elfogadása maradt az egyetlen
kapaszkodójuk az élethez. Ahogy a víz formálja a követ, lassan oldódott le róluk
a kinti világgal szembeni ellenállás. Sándor Anikó eredetileg újságíró, akinek
élete akkor vett nagy fordulatot, amikor 2011-ben végiggyalogolta a 800 km-es
zarándokutat, az El Caminót. Hazatérve hátat fordított addigi életének, azóta 15
könyve jelent meg a világ távoli pontjaira megtett külső-belső utazásairól,
amelyek középpontjában mindig az emberi lélek áll.