W. Lipcse, 1821 nyara. Johann Christian Woyzeck, alkalmi munkás és egykori
zsoldos katona, meggyilkolja Johanna Christiana Woostot, egy seborvos özvegyét.
Az elkövetőt a korban újdonságnak számító, tudományos alapokon nyugvó
kihallgatásoknak vetik alá, hogy kiderüljön, véletlenül, ösztönszerűen vagy
előre megfontolt szándékkal követte-e el tettét, s milyen motivációi voltak. Az
1836-1837-ben írt, de be nem fejezett, azóta is ezernyi interpretációban a nézők
elő kerülő Georg Büchner-színmű, a Woyzeck a filológusok és színházi rendezők
csemegéje. Alban Berg operát írt belőle, készült belőle több musical, Werner
Herzog filmre vitte, ahogy a magyar rendező Szász János is, bekerülve ezzel az
1994-es Oscar-díj-jelöltek közé. A Schilling Árpád fémjelezte Krétakör csakúgy
színpadra állította, mint szerte a világ színházi rendezői, Németországban máig
az egyik leggyakrabban játszott darab. Steve Sem-Sandberg a Büchner-drámát is
megihlető valós lipcsei gyilkosság törvényszéki orvosának 1914-ben megtalált
dokumentációit is felhasználva írta lenyűgöző, lírai-érzéki nyelvezetű lélektani
regényét. Tragikus és könyörtelen látlelet a háborúk borzalmáról, a társadalmi
kiszolgáltatottságról, az emberi lélek sebezhetőségéről - aktualitása sajnos nem
megkérdőjelezhető.