Goebbels hegedűje Győztes is, vesztes is felejteni akar, csak a hegedű nem akar
felejteni. Emlékezik egy Auschwitzban megölt zsidó zenészre, Lazare Braunra,
kifosztott gazdájára, s nem engedelmeskedik a hegedűművész leánynak, aki a
története nélkül akarja a mesterhegedűt. De a hegedű a története nélkül nem
létezik, nem adja magát, a hangját. A története, a történelem pedig nem engedi
elválasztani magát a művészettől, a zenétől. Minél távolabb tartja magát a
politikától, a háborútól a művész, az annál közelebb húzza magához. Szimbólumot
farag belőle. Nedzsikó, a csodagyerekből Párizsban felnőtté érett japán
hegedűvirtuóz a német-japán szövetségtől a japán-amerikai megbékélésig mindennek
a szimbóluma lesz. Szimbólumként kapja a hegedűt, szimbólumként játszik Hitler
születésnapján, aztán a japán császár előtt, háborús bűnösöknek a börtönben és a
japán-amerikai békeszerződés gálaestjén. A francia ellenállás trombitását, Félix
Sitterlint pedig, akit megbíznak, hogy kutassa föl és juttassa vissza a
családnak az elrabolt Stradivarit (vagy Guarnerit), nem is a bűnösök, a
győztesek buktatják el. Kitoloncolják, börtönbe vetik, ne zavarja a sötét
múlttal a jelen fényét. A hegedű azonban fokozatosan elsötétíti birtokosának
életét és művészetét. A történelem főszereplői mellett megjelenik a regényben
többek között Furtwängler, Knappertsbusch, Camus, Vian, Previn, Miles Davis,
Benny Goodman és a szenvedélyes, érzéki szerelem. Yoann Iacono politológusnak ez
az első regénye. 2021-ben jelent meg, és rövid időn belül nagy nemzetközi sikert
aratott, számos nyelvre lefordították.