Béke Ithakában Ha egy férfi egyszer elhagyja az otthont és minden
következménnyel útra kel, később soha nem tud teljesen hazatérni. Most mindent
elmondtam boldogult férjemről. Vagy legalábbis mindent, amit én tudok. Azt
hiszem, ilyen volt vagy ilyesféle. De a valóságban nem tudhatom, milyen volt -
mert én csak a felesége voltam. Ulysses a visszaemlékezők által él tovább,
hazátlan, minden kötöttségtől mentes életvitele az elbeszélésekből bontakozik
ki. A csak ember Ulysses a maga megismerhetetlenségében is több az isteneknél,
életmódja is értékesebb, mert kaland nélkül értelmetlen a létezés. Azért nem
szorong, mert mindig úton van, de ezért nem tud megérkezni sem, mert önmagában
és a világban sincs otthon. Márai Sándort sorsa és a nápolyi
kulturális-természeti környezet együttesen motiválta a Béke Ithakában
megírására, mely első igazi megszólalása Magyarországról való 1948-as távozása
után. Az emigráció az író számára megteremtette és tudatosította az ulysseszi
létet, ami fontos váltást jelentett: utazásai során az élményszerzés mellett
eddig a legfőbb mozgatórugó a kíváncsiság volt, ezt most felváltotta a
hontalanság élménye, ezzel a kóborlást tápláló feszültség lecserélődött az
értelmet, kapaszkodókat kereső bolyongásra. Mészáros Tibor