Természetrajz ...Kiittuk a poharunkat, Alfred újratölti. Végül táncolni kezdünk,
összeér az arcunk. Alfred magához szorít, felvesszük a ritmust. Black Velvet.
Szédülök. - Le szeretnék ülni - mondom Alfrednek. - Keresek egy szobát, ahol
ledőlhetsz. Kimegyünk az előtérbe, benyit egy szobába, bebotorkálok, lefektet a
fehér dupla ágyra, mellém fekszik, átkarol, az álom határán lebegek, hányingerem
van. Valaki felkapcsolja a villanyt. Kiszáradt nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt.
Hangoskodás és nevetés szűrődik be. Egy baseballsapkát látok. Jorn az. Az
ajtóban áll. - Kinyírlak benneteket! - kiabál. - Ki én, a rohadt életbe! -
üvölti egyre hangosabban. Alfred testét érzem a hátam mögött. Jorn közeledik
felénk. Késsel hadonászik. - Kifelé - mondja elfúló hangon. Alfred ledobja
magáról a takarót, legurul az ágyról, egyenest az ablakhoz rohan, kitárja.
Kiugrik a magasföldszintről. - A francba, a cipőm - hallatszik kintről. Fekszem
az ágyban. - Mit keresel itt? - kérdezi Jorn. - Elmegyünk. Már megyünk is -
mondom. - Tedd le azt a kést! - Látni sem bírom az ilyen alakokat! Kifelé az
ágyamból! Alfred kintről a nevemet kiáltozza. Összeszedem a bátorságom, felkelek
az ágyból, kikerülöm a kést. Rettenetes érzés. Ragnhild a sarokkanapén ül, egy
szőke, tupírozott lánnyal beszélget. Hozzáfutok, megrázom a vállát. - Alfred
kiugrott az ablakon - kiabálom túl a zenét. - Hol találom a cipőjét? - Nyugi,
ott van az előszobában. Menjetek, hívok egy taxit.