Az analóg ember ?Az anyák, ha meglátták, a legmelegebb tavaszi időben is összébb
húzták gyerekeik mellkasán a kardigánt, a nénik gyomra pedig, mint egy kutya,
megmordult közeledtére. Aztán eltuűnt, azt mondták, szerelmes lett.? Ciklikus
novellafüzér. Különféle világok közt tébláboló fiatalember, hosszú, fekete
kabátban, aki nagyon író akar lenni? Hagyjuk! Ez Esti Kornél. De nem hagyjuk,
mert Fekete Izsákot nem ismerjük. És ezt a semmilyen fogódzót nem kínáló,
valószerűtlenné pusztult, előbb fekete-fehérré, majd színtelenné kopott
kispolgári világot sem, ahol Fehér Enikő történetei játszódnak. Ahonnan Izsák
elrugaszkodna, ha lenne bármi, ahová a sarkát tehetné? de nincsen. Csak egy
hosszú, fekete kabát és egy ablaktalan szoba. És a Fekete Izsák név ? ?de a név
is csak arra való, hogy elhitesse az emberrel, hogy létezik?. Ebben a világban
bármi megtörténhet. Még a jövő is, ami azelőtt megszakadt, hogy elkezdődhetett
volna. Fehér Enikő fantasztikus nyelvi leleménnyel megkomponált, abszurdba
hajló, Kafkát, Tart és Krasznahorkait egyszerre idéző elbeszélései lét és nemlét
peremén játszódnak, és megrendítő hatást tesznek az olvasóra. Bánki Éva