A ragadozó jogai - Állati nyomozók 2. Egy állat elmosódó, homályos sziluettje a
sötétben. A pofája nem látszik. Óvatosan odalopakodik a tyúkólhoz, fejét
leszegi, szinte a földhöz lapul, igyekszik egybeolvadni a fűvel és a tulajdon
árnyékával, igyekszik észrevétlen maradni. Gyorsan, de könnyedén mozog, nem
kapkod. Ragadozótempó. A profi gyilkos ismertetőjegye. Odaér. Mozdulatlanná
merevedik. Most szemeli ki az áldozatát. Alig észrevehetően felemeli a mellső
mancsát: a ragadozó ruganyos, ugrásra kész tartása. Már előre érzi a tyúkvér
ízét és szagát. Ragadozópofáját a telihold felé fordítja - s egyben a biztonsági
kamera felé, úgyhogy végre valamit ki lehet venni az ábrázatából. Ó, milyen
ismerős a rendőrségi Borznak ez az álmodozó pillantás a holdra a villámgyors
vetődés előtt - a gyilkos állat kurta, mágikus éjjeli szertartása...