Az érdem zsarnoksága Az amerikai társadalomra máig hajlamosak vagyunk úgy
tekinteni, hogy abban - bár tagjai kemény versenyre vannak kényszerítve - ki-ki
érdemei szerint juthat előre, s a társadalmi mobilitásnak nincsenek korlátai. A
neves amerikai filozófus, Michael J. Sandel könyve viszont jelentősen árnyalja
ezt a képet. Érvelése szerint noha Amerika krédóját a meritokráciára adja,
valójában az ország elitje folyamatosan újratermeli magát, s emiatt egyre inkább
lezárulnak a társadalmi felemelkedés csatornái. A folyamat az elit tagjaiban
gőgöt, a leszakadókban viszont dühöt és elkeseredést szül, s így a társadalom
szövetét megbontva a populizmus napjainkban megfigyelhető előretörésének
melegágyává válik. A jelenség mélyen meghúzódó okait és eszmetörténeti gyökereit
is feltáró Sandel éppen ezért arra buzdít, hogy értékeljük újra a sikerhez és a
kudarchoz fűződő viszonyunkat, mert csak így tudjuk elejét venni a világunkra
leselkedő katasztrófának. Ehhez azonban szolidaritásra és alázatra van
szükségünk, hogy belássuk: sikereinkben és kudarcainkban sokkal kisebb szerepe
van tehetségünknek és egyéni teljesítményünknek, mint a tőlünk független
szerencsés körülményeknek, munkánk értéke pedig nem mindig esik egybe az érte
kapott fizetséggel. Csakis ezen igazságok közös felismerése révén érhető el az a
végső cél, hogy a társadalom minden tagja méltó és tisztes életet élhessen.