Útijegyzetek és amerikai életképek Láng Henrik 1827-ben született Aszódon, egy
Türingiából betelepedett tímár fiaként. Tanulmányait Petőfi iskolatársaként
ugyanitt folytatta. 1842-ig tanult, majd apja mellett tímárként dolgozott. A
szabadságharc idején tüzérként szolgált. A bukás után a császári hadseregbe
sorozás elől Bukarestbe szökött. Innen indult keleti útjára, melynek során
eljutott Konstantinápolyba, Rodoszra, Jeruzsálembe, Betlehembe és az egyiptomi
Alexandriába. 1853?1858 között Párizsban tartózkodott. Ezután hazatért, s úgy
tűnt, hogy gyökeret ver Aszódon. A postamesterség azonban nem biztosított
számára kellő megélhetést, így kivándorolt Amerikába. A polgárháború kezdetéig
nagyrészt Brooklynban élt és New Yorkban dolgozott. Az Egyesült Államok
jelentette számára az ideális államot, ahol a törvények valóban a nép
szabadságát, boldogulását és jólétét szolgálják, s amikor ezt veszélyben forogni
látta, kész volt fegyverrel is védelmére kelni. 1861-ben belépett 48. New York-i
gyalogezredbe, melynek kötelékében részt vett a Pulaski erőd és Charleston
ostromában, majd ? már őrmesterként ? az olustee-i csatában megsebesült és
fogságba esett. Rabsága alatt megjárta a déliek hírhedt fogolytáborait:
Andersonville-t és Millent. Szabadulása után újra csatlakozott ezredéhez, ahol
századossá léptették elő. A háború után visszatért a civil életbe, s tíz éven át
New York-i gyárak vezetője volt. 1875-ben jött haza Budapestre, ahol
nyelvtanárként és postamesterként dolgozott 1907-ben bekövetkezett haláláig. Az
itt közölt írásaikban megelevenedik a 19. század közepének színes, mozgalmas, ám
éles kontrasztokat mutató világa. A szövegek olvasása által bepillantást
nyerhetünk a török rabszolgapiac életébe és a rabszolgaság felszámolását is
célul tűző amerikai polgárháború eseményeibe. Láthatjuk a szentföldi arabok
szegényes kunyhóit és Párizs előkelő mulatóját, a konstantinápolyi kézművesek
műhelyeit és a nagy New York-i gyárakat, a vallási fanatizmust keleten és a
szekularizáció eredményeit nyugaton, a felszínen legalábbis békésnek mutatkozó
társadalmi együttélést a Szentföldön és az ír bevándorlók által Amerikába
importált felekezeti konfliktus megnyilvánulásait. Mindezt egy olyan, több
nyelven beszélő, tájékozott és tapasztalt utazó lencséjén át, aki még a
reménytelennek látszó helyzetekben is optimista, törekvő és előítélet-mentes.