Szálazódik szét Gellén-Miklós Gábor új kötetében egy keservesen köznapi lét
rajzolódik ki, a versek érzékletesen ábrázolják annak fájdalmas stációit. A
profán teremtéstörténetben, a hetedik napon: A program pihen, nem válaszol, /
Vaksi képernyőszemével bámul a semmibe. Ebben a törött lábú életben csak
botladozni, verejtékezni lehet, a fényképek már az exponálás pillanatában
sárgák. Az anyát a cigaretta, az apát a másnapos sörösüveg bűze idézi, a
szerelemből csak a keserű irónia marad, még a virtuális in?dián törzsfőnök
névadása is telibe talál: Szomorú árnyék. A költői én helye üres folt a
világban, úgy érzi, az ég nem az ő ege, nem veszi észre a jelet, mert mindig
másfelé néz, nyáron is nagykabátban ácsorog, éjszaka jön / az éjszakára, csak a
múló időben létezik. Mégis, aki csak árnyékával van jelen, akinek a szemébe egy
gödör / fekete napja süt, aki kiűzetett a harmóniából, otthontalanságában, bár
szemérmesen, tele kétellyel, de mintha mégiscsak a hitre vágyakozna, hogy
fölemelhesse szívét, mert egyszer imává állhat össze a félelem / artikulálatlan
hang- / törmeléke. Villányi László