Hajnalpír Az Ecce homo című kései önéletrajzi írásában, amit Nietzsche
eredetileg előszónak szánt soha el nem készült fő művéhez, a Minden érték
átértékeléséhez, így jellemzi az először 1881-ben megjelent Hajnalpír című
művét: Ezzel a könyvemmel kezdődik hadjáratom a morál ellen. A könyvtől
félénken, óvakodva búcsúzik el az olvasó, óvakodva mindattól, amit eleddig morál
néven tiszteltek, mi több, imádtak, ám ez mégsem ellenkezik azzal, hogy az egész
könyvben egyetlen negatív szó, támadás, gonoszság sem fordul elő - ez az írás
telten, boldogan heverészik a napon, mint egy sziklán sütkérező, tengeri állat.
Végül is én magam voltam e tengeri állat; szinte minden mondata a Genova
melletti sziklatengerben született, bújt elő; egyedül éltem itt, és titkaim
voltak a tengerrel... >Számtalan hajnalpír van, mely nem ragyogott még
föl< - ez az ind fölirat hívogat könyvem ajtaján. S vajon hol keresi a szerző
az új reggelt, az ismeretlen, halovány hajnalpírt, mellyel egy - ó, számtalan,
milliónyi - új nap köszönt ránk? A minden érték átértékelésében, minden morális
érték elvetésében, a minden eddig tiltottnak, megvetettnek, elátkozottnak
igenlésében és elfogadásában és a beléjük vetett bizodalomban.