Glaukóma Éljen egykor egy herceg. Legyen a neve Glaukóma. Az érzékek nyelvét
kutatja. Az érzékelés kapuit kitárja. A líra formáit a dologra zárja. A monológ
a beszélőt mondja. A látás útjait kutatja. A képek bejárható világát. A test
érzékelését, amely csupa rejtély. Glaukóma történetei a testekről szólnak. A
testek az érzékelés kapui. Az érzékelés a halott világ rejtélye. A test rejtélye
csupa érzékelés, mondja a herceg, akit Glaukómának neveztek. Borbély Szilárd Egy
mások tekintete és elbeszélése által meghatározott élet történetét olvassuk a
könyvben, annak az idegen tapasztalatnak a következetes ábrázolását, hogy hiába
érezhetjük úgy, az élettörténetünk megalkotásában magunkra maradunk, a magányunk
nagyon sok tekintet keresztmetszetében jön létre. Sőt, talán épp azért érezzük
magunkat egyedül, mert végtelenül sok különböző tekintet elbeszélésének vagyunk
kiszolgáltatva, amelyek nem feltétlenül tudnak egymásról. Külön érdekes, hogy
egy férfi szerző egy férfi élettörténetét hangsúlyozottan női tekintetek által
beszéli el, úgy, hogy a szövegekből mégis hiányzik a kortárs magyar irodalom
nemváltó darabjainak néhol modoros mórikálása. A jelzetten nőies hangok
empatikus imitálása nem enyhít a Glaukóma versvilágának szikár kíméletlenségén,
az érzékelés zavarba ejtően precíz analízisein, éppen ellenkezőleg. Áfra
Jánosnak sikerült megalkotnia egy olyan költészetet, amely bár rokon a kortárs
magyar líra érzékeny, intellektuális versvilágával, mégis szuverén, komoly,
másokkal össze nem téveszthető nyelven szólal meg. Turi Tímea Makói
Medáliák-díjhoz írt laudációjából