Pipacs, a fenegyerek Pipacs alacsony, de igen vastag ember volt. Vastag, de nem
kövér. Nagy csípője, széles nyaka, oszlopos combjai, előreugró gorillaállkapcsa
csupa erőt, stabilitást és nyugalmat sugárzott. Kevésbé tette előkelővé a
megjelenését, hogy két lábfejét egymástól legyezőszerűen távol tartotta. Ő volt
ugyanis a világ legcsámpásabb embere. Felső teste inga módjára lengett járás
közben a derekán, és szokott mozdulata volt, hogy zsebre dugott két kezével
időnként felfelé rántotta nadrágját. - Az élet olyan mint a füst. Ma itt vágnak
fejbe, holnap ott. - szokta mondani. Barátjával elindul megkeresni Miss Lilian
édesapját Borneo ősrengetegébe. És amikor szembetalálkoznak a banditákkal,
sziklák röpködnek, pofonok csattannak, szamarak ordítanak, elszabadulnak az
indulatok és a pisztolyok. Még az is elképzelhető, hogy a gonosz nyeri el
jutalmát, a jó pedig kellőképpen megbűnhődik...