Schéner Schéner Mihály éppúgy tekinthető a reneszánsz művészek kései
leszármazottjának, mint a sajátosan értelmezett, magyar posztavantgárd jelentős
képviselőjének. Fest, rajzol, szobrot varr és önt, gyűri és tépi a vásznat,
játékot fabrikál, bábot tervez, új szavakat kreál, esszét és bölcs aforizmákat
ír, karnevált szervez, performanszok főszereplője. Képletesen szólva, igazi
vagabundként otthonosan jár-kel a magyar Alföld homokbuckáin, ahol hajdanvolt
pásztorok és betyárok alakja sejlik fel a hajnali párában,és egykori, daliás
huszárok vívják soha véget nem érő harcukat. Megmássza az Olümposz sziklás
oldalát a pánsípok néhány futamáért. Betér a népi fazekasműhelyekbe és életre
kelti a bumfordi miskakancsókat, új formákkal munkát ad a
mézeskalácsosoknak,majd a velencei karnevál forgatagában ?alakoskodik?. Míg az
egyik pillanatban reneszánsz udvarok titkait lesi ki, a másikban már a Pokol
bugyraiban szembesül az emberi kiszolgáltatottság különböző stációival.
Hagyományos kategóriákkal megközelíthetetlen művészete így alkotói folyamatokat
tükröző tematikai sorozatokból, formai szekvenciákból, kötetlen
anyaghasználatból és a műfaji határok átlépéséből szövődik össze.