Számtan a holdas estékre Kerber Balázs verses prózája tökéletes narratív
tükörterem. Lázas nyomozás, a bizonyítékok számbavétele ? de a leltár sosincs
kész. Nincs közép- vagy nyugvópont, csak részletekben tobzódó sokaságöröm,
áttetsző nominalitás, minden észlelet ?konténerpillanat?, ?minden állomás apró
ötlet, meglepetéskabin?. Az olvasás ugyanakkor háborús stratégia, összeesküvés
is: szempontváltások tükörtengelyén cikázni egy villanásonként kibomló,
töredékes történetben, neveket gyűjteni, kategorizálni fáradhatatlanul. Landers
titokzatos megfigyelő, Werdiewend magát dobozok tologatásával álcázó lázadó, és
Marco, aki a küldetés elől inkább intézetbe vonul. Portypont, Turk és az
őrmester, akik mind Rebrudyst, az őrült hadurat igyekeznek megakadályozni,
nehogy megépítse a kvantumhajót a nagy mesélő, Chatraat Blavinas obskúrus könyve
alapján. Mindenki figyel mindenkit és önmagát is. A Számtan a holdas estékre
Raymond Queneau-t és Italo Calvinót megszégyenítő logikával, Juhász Ferenccel és
Szentkuthyval vetekedő gazdagsággal számol be arról, hogy az ember ?bármit lát,
az csak nem múló feszültséget szül; ujjdobolást.? Závada Péter