Életmintázatok - Mit láthatsz a sémák szemüvegében? Szeretnénk változtatni azon,
ami rosszul működik az életünkben, ami ismételten fájdalomhoz, kudarchoz vezet -
de... valahogy nem megy. Mintha valami nem engedné. Hiába látjuk, hogy így nem
jó, hiába próbáljuk akár máshogy csinálni, mindig valami hasonló sül ki a
dologból. (Esetleg a szöges ellentéte - de ha a viszonyítási pont ugyanaz, akkor
ez még mindig nem szabadság.) Ha ilyesmit tapasztalunk, gyaníthatjuk: valamilyen
séma működik bennünk. A maladaptív sémák olyan önsorsrontó mintázatok, amelyek a
korai fejlődés során kezdenek kialakulni, és - ha nem kezdünk velük semmit -
egész életünk folyamán ismétlődnek. Boldogtalanságunk mintázatává válnak.
Szerencsére a sémákkal lehet mit kezdeni, ám ehhez előbb meg kell értenünk,
pontosan miről is van szó, és mi a változtatás útja. - A 2016-ban elhunyt
Birtalan Balázs íróként, költőként és terapeutaként is különleges tehetségű és
érzékenységű ember volt. Tudományos igényű, ám a laikusok számára is könnyen
érthető és élvezetes írásaival igazán közel tudott hozni egy-egy pszichológiai
témát az olvasókhoz. A sémákról, a sématerápiáról tőle lehetett először a széles
nyilvánosságnak szóló magyar nyelvű írásokat olvasni, amikor még csak külföldi
szakirodalom volt elérhető a témában. Ám a 18-ból csupán 10 séma leírását tudta
befejezni - munkáját félbeszakította súlyos betegsége és 46 éves korában
bekövetkezett halála. Ebben a könyvben a félbemaradt mű végre teljessé válik:
Birtalan Balázs társa, Mátai Tamás pszichológus írta meg, fejezte be mindazt,
amire Balázsnak már nem maradt ideje. Az eredmény egy végtelenül érdekes és
szórakoztató, helyenként szubjektív, ám rendkívül informatív kötet, melynek
célja, hogy bevezesse az olvasót a sémák világába, és életszerű példák
segítségével rámutasson rejtett működésmódjaira. Abban, hogy az írások
sématerápiás szempontból ma is kellően naprakészek legyenek, szakmai lektorként
Bálint Andrea kiképző sématerapeuta közreműködött. Balázstól és Tamástól
hallottam először a sématerápiáról. Ültek a badacsonyi teraszon, mögöttük
fénylett a Balaton - vagy ők fénylettek együtt a tóval -, és lelkesen
magyarázták a sémákat. Boldogok voltak: épp összeérni látszott mindaz, amire
annyi éven át vágytak, és amiért oly sokat küzdöttek. Aztán hirtelen minden
másképp alakult... Balázs hét éve nincs közöttünk. Hiányzik a bátorsága,
tisztánlátása, odaadása, szakmaisága, de legfőképp az embersége. Olyan segítő
volt, aki mindennel együtt fogadta el a hozzá segítségért fordulókat, és a
legnagyobb alázattal vezette őket a léleklabirintusok útvesztőiben. Pont úgy,
ahogy ebben a könyvében is teszi. A teraszon elkezdett beszélgetés itt
folytatódik: Balázs mondatait Tamás fejezi be. Dr. Boldizsár Ildikó