Az új Gyűrűfű A korombéli ember sok mindent átélt már ebben az országban. Éppen
elkerülte a szörnyű ötvenes éveket, az amnesztia után eszmélt és mire felnőtt
lett, recsegni ropogni kezdett a szocializmus remek épülete. Aztán beköszöntött
a vad kapitalizmus, eredetinek egyáltalán nem nevezhető tőkefelhalmozás, a
köztulajdon kiárusításának kora. A következő fordulóban az intézményesített
tolvajlás, mostanában pedig az új állami monopolkapitalizmus, nepotizmus és
autoriter rezsim kiépítése a cél. A természettel való kapcsolat rendezése ezen
időszak alatt soha, sehol nem szerepelt a sürgős teendők listáján. Mégis voltak
és vannak, akik megpróbálják. Eme úttörők egy maroknyi csoportjáról szól ez a
könyv. Dr. Borsos Béla némi malíciával túlképzett sarlatánnak mondható.
Lódoktori ? ahogyan annak idején mondták ? diplomáját szögre akasztva a
környezetvédelem lett a vesszőparipája. Szabadúszó, volt parlamenti szakértő,
tudományos kutató, szaktanácsadó és az ENSZ szerződéses munkatársa. Bár
földrajzból doktorált, mégis ökológusnak ? humánökológusnak ? képzeli magát. A
rendszerelméletet tartja ember és természet kapcsolata legkívánatosabb rendező
elvének. Részt vett a magyar Tisza-völgy tájgazdálkodási koncepciójának
kidolgozásában. A gyűrűfűi ökofalu egyik alapítója, meghívott egyetemi oktató, a
?publikálj vagy pusztulj? törvényének értelmében öt könyv és számos hazai,
külföldi szakcikk, könyvfejezet szerzője. Mellesleg szakfordító és
szinkrontolmács, mert valamiből mégis csak meg kell élni.