A hívő politika és a szkeptikus politika Michael J. Oakeshott (1901? 1990) 20.
század legjelentősebb brit konzervatív politikafilozófusa. A cambridge-i
Gonville and Caius College diákja, majd tagja volt. A háború idején a katonai
hírszerzésben kamatoztatta némettudását. 1950-ben nevezték ki a londoni LSE
politikatudományi tanszékének élére, amit nyugdíjazásáig vezetett. Eddig egy
műve jelent meg magyarul, a Politikai racionalizmus (2001). Oakeshott most
közölt műve életében nem jelent meg. Keletkezése a professzori kinevezése
idejére, 1951-52-re tehető, amikor a Politikai racionalizmus című könyve
írásainak jelentős része is készült. Ez a kötete is a kortárs európai
politikával foglalkozik. Oakeshott úgy látta, hogy az európai politika problémái
a Francis Bacon óta tartó hívő politika egyeduralmából erednek. A hívő politika
esetében a politikai tevékenység és annak értelmezése azon a hiten alapul, hogy
az ember képes megváltani magát a földi életben, a kormányzás feladata pedig
ennek elősegítése. A cél, hogy végül is megszabaduljanak a politikától. Márpedig
a politikai rend ? amelyben vannak kormányzók és kormányzottak ? szükséges, hogy
az emberi élet ne legyen magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid. Más
írásaihoz hasonlóan itt sem lát éles különbséget a totalitáriusnak nevezett
kormányzatok és a háború után mindenütt diadalmasan hódító jóléti állam között.
A hívő politika kizárólagos uralma azt számolja fel, amit ígér: a békés,
rendezett együttélést; másrészt a cselekvési szabadságot.