A francia balsorsról Marcel Gauchet (1946-) a ma élő egyik legjelentősebb
francia társadalomtudós, filozófus. A Le Débat című lap főszerkesztője. Raymond
Aron jobboldali liberalizmusát folytatja. Legfontosabb művei A világ
varázstalanítása (1985), a négykötetes A demokrácia kialakulása (1999) és A
vallás a demokráciában (2000). Segítette Chirac elnöki kampányát 1995-ben, az En
temps réel agytröszt tagja. A kötet megjósolta a sárgamellényes tüntetéseket két
évvel azok kirobbanása előtt. Gauchet szerint a 80-as években elterjedt és az
elit által képviselt neoliberalizmus két elemet tartalmaz: a gazdagodást ígérő
globalizációt és mindenki vágyainak kielégítését az emberi jogokra hivatkozva.
Ezek egyike azonban nagy csoportoknál nem valósult meg, és a társadalom és az
elit között szakadék alakult ki: az utóbbi tagjai szerint minden adott, hogy a
nehézségen túllendüljünk, míg a lent lévők az ellenkezőjét gondolják. Ebből
adódik az elitek optimizmusa és a nép pesszimizmusa közötti feszültség, aminek
következményeként az elit a népet rasszistának és iszlamofóbnak nevezi. Az elit
megvetéssel beszél a franciákról. Ez a kritikusi szerep nem igényel különösebb
tudást, de a társadalommal szemben ellenséges gondolatok születnek belőle. A
társadalom egyre nagyobb csoportjainak problémáit és tapasztalatait erkölcsileg
bűnösnek bélyegezve nyíltan és büszkén kizárják a politikából és a
nyilvánosságból. A mai francia elit - a totalitárius társadalmakhoz hasonlóan -
egy ideológia nevében letagadja az emberek tapasztalatait. Így aztán az
ideológia és a valóság közötti szakadék egyre csak mélyül.