Közel hetven éve már, hogy először (1928-ban) vehették kézbe a német olvasók az
Emil és a detektívek című regényt. Azóta sok-sok kiadásban és tucatnyi nyelven
forgathatták gyermekek és felnőttek milliói. Talán nem véletlen, hogy a gyermek
Kästner vonzódott a detektívesdihez, de az sem, hogy író lett belőle. A két
mesterség ugyanis furcsamód sok rokon vonást mutat. Mert mit is jelent a
mostanság ritkábban használt idegen szó? Annyit tesz, mint nyomozó,
titkosrendőr. Ám ha az angol, detect ige magyar jelentését vesszük, akkor ezt
olvashatjuk: felfed(ez), kiderít kinyomoz, kipuhatol, leleplez Az igealak jóval
többet mond. Ám aki detektívregényeket olvas, nyilván tudja, hogy a detektív
mást is tesz: válogat a feltárt tények között, s csak a fontos, az
összefüggésekre utaló, azokat feltáró ismereteket őrzi meg, majd illeszti össze
őket a tények s gyakran képzelete segítségével, hogy kerek, kikezdhetetlen
történet kerekedjen belőle. És mit tesz az író? Erich Kästner ezt is elárulja:
Bizonyára veletek is megesett már az ilyesmi. Feküdtem a padlón, gyűjtögettem az
emlékeket, amelyek jobbról-balról, minden oldalról a fejembe gyűltek, ahogy az
jóravaló emlékekhez illik. Végül is minden együtt volt, a Mese összeállt. Most
már semmi egyéb dolgom nem volt, mint hogy leüljek és sorjában mindent leírjak.
Ezt tettem. Ha nem tettem volna, most nem tartanátok a kezetekben ezt az Emilről
szóló könyvet. Simon László