Mi köze van Lars von Trier Melankólia című filmjének Berzsenyi Dániel
költészetéhez? Hogyan kerülhet egy fejezetbe a Depeche Mode és Csajkovszkij,
Dave Gahan és Bartók Béla? Mi inspirálta A Nibelung-lakópark és az Asztalizene
című drámákat? Ezekre a kérdésekre is választ kaphat az olvasó Térey János új
kötetéből, mely több mint húsz év összegyűjtött esszéit tartalmazza a magyar
költészetről, kortársairól, a műfordítói mesterségről, épületekről, városokról
és zenekarokról, valamint saját műveiről is. A kortárs és klasszikus kultúra
arcképcsarnokában járva Térey lefújja a port a bálvánnyá merevedett
slágerszerzőkről, elfeledett arcképeket ás elő, az untig ismert portrékon pedig
olyan részletekre mutat rá, melyek eddig mindannyiunk figyelmét elkerülték.
Tehát maga is azt teszi, amit szerinte Kovalik Balázs az operával: alázattal
szedi atomjaira a múzeumot.