Az erős, energikus, de már nem fiatal férfi megtudja, hogy daganatos betegségben
szenved, és nem sejtheti, hogy mi vár rá és mennyi ideje van még hátra. Más az ő
helyében összeroppanna, feladná a reményt, leszámolna az életével, Felix azonban
férfi a talpán, és férfias bátorságról tesz tanúbizonyságot elbűvölő egyéniségű
felesége, Rina is: elhatározzák, hogy fityiszt mutatnak a kaszásnak, és
siránkozás helyett nekilátnak, hogy megvalósítsák fiatalkori álmukat. Vásárolnak
egy jól felszerelt vitorláshajót, és a messzi Ausztráliából a Földközi-tengerre
teszik át a támaszpontjukat, amolyan tengerjáró-vándorcigány életmódot alakítva
ki maguknak. Egyetlen céljuk van: élvezni a mindennapokat, a csendes
szépségeket, a testi-lelki örömöket, s igyekeznek nem gondolni arra, hogy vajon
meddig tehetik még, melyik napon kopogtat az ajtajukon a végzet. És ha a
betegség ismét felüti a fejét ? mert ez is megtörténik ?, akkor is csak azon jár
az eszük, hogy mikor lesznek úrrá rajta, mikor térhetnek vissza szeretett
hajójuk fedélzetére, a hullámok hátára. Ez a gyönyörű és megrendítő könyv
valójában nem arról szól, ami a tulajdonképpeni témája: a mediterrán tájakról, a
régi civilizációk emlékeiről, és még csak nem is a két főszereplővel megesett,
szép számú kalandról, a viszontagságokról, a viharokról, a tenger veszélyeiről.
Sokkal inkább a létezés ajándékairól, amelyeket nekik, a halál torkában álló
bátor és büszke emberpárnak szórnak két kézzel az istenek. És ők méltók erre a
hasonlíthatatlan kegyre, nem hajlandók megtörni, kilenc felejthetetlen nyáron át
dacolnak a fátummal, amely persze lesújt végül, de legyőzni nem képes őket, mert
ezek az emberek tudnak valamit, amit a vak és ostoba sors sem felfogni, sem
megváltoztatni nem képes. Azt, hogy az élet mindig és mindenen felülkerekedik.